A kodependencia és az enabling viselkedésminták a családban és az iskolában

A szociális munkásokat alkohológiai terepmunkára küldő bostoni Gladys Price az 1940-es években elsők közt hívta fel a figyelmet az alkoholisták feleségeinek sajátos tüneteire. Egy másik szociális munkás, a torontói Margaret Cork vette észre az alkoholista családokban élő gyermekek specifikus problémáinak ismétlődő mintázatát, s kezelő programot is szervezett a
részükre. Tapasztalatait Az elfelejtett gyermekek (1969) cím1 könyvben foglalta össze. A 70- es években vált az alkohológia divatos fogalmává az „enabler”, azaz „jogcímet szolgáltató” olyan személy, aki megmentő akcióival, folyamatos gyámkodásával ürügyet és lehetőséget ad a vele élő számára az ivás folytatásához.

1981-ben Claudia Black az alkoholisták felnőtt gyermekeinek sajátos életvezetési és párkapcsolati nehézségeit azonosította. Az alkoholisták családi esetkezelésének elméletét egy New York-i szociális munkás, Margaret Bailey dolgozta ki.
Ezekből a megfigyelésekből fejlődött ki a kodependencia (társfüggőség) fogalma. Kodependens az a személy, aki életét egy szenvedélybeteg ember életéhez igazítja, így a sorsa egy szerfüggő életétől „függ”. A kodependens képtelen saját életének szervezésére és kormányzására, ehelyett egy másik ember életét igyekszik kényszeresen irányítani; ezt a törekvését azonban társadalmilag elfogadottá alakítva az aktív gondoskodás köntösébe rejti. A fogalom a nyolcvanas évek elejétől az Egyesült Államokban a segítő szakmák egyik legnépszerűbb fogalmává, magyarázó elvévé, a terápiás gyakorlatot befolyásoló koncepcióvá vált. A hazai szakirodalomban ez idő tájt inkább egy rokon fogalom, a szűkebb értelemben használatos „segítő tünetcsoport” (Helfer-Syndrom) vált ismertté. (Buda, 1980; Fekete, 2000) Ez a teória a Magyarországon komoly hagyománnyal rendelkező pszichoanalízis gondolatköréhez köthető. A „segítő-tünetcsoport” – aminek fennállása a hivatásos segítő személyiségszerkezetének fogyatékosságaira utal – a terapeuta-kliens kapcsolatban értelmezhető. A kodependencia már többféle viszonyra alkalmazható: bár a terminust kezdetben az alkoholistával együtt élő társra vonatkoztatták, a kodependencia lehet családi és foglalkozási szerep egyaránt. Maga a fogalom a „12 lépéses” felépülési programok, mint az Alcoholics Anonymous vagy a Narcotics Anonymous szemléletmódjához kötődik. Ezek a mozgalmak, terápiás közösségek Magyarországon a rendszerváltást megelőző viszonyok között nem m1ködhettek, hiszen létük előfeltétele a kisközösségek létrejöttét facilitáló, és az anonim „gyülekezést” elidegeníthetetlen kollektív s egyéni szabadságjognak tekintő demokratikus társadalmi berendezkedés.

A cikk további részletei itt találhatóak: