Absztrakt

A George Vaillant nagyhatású művén alapuló tanulmány az addikciók természettörténetét tárgyalja. Vaillant kutatásai szerint négy természetes gyógyító tényező található a felépülők esetében. E faktorok a következők: helyettesítő függőség, a szerhasználat fájdalmas és negatív következményeinek átélése, reményt nyújtó közösséghez tartozás, új szeretetteljes kapcsolat. A szerzők szerint a természettörténeti megközelítés fontos szerveződési keretet nyújthat a terület szerteágazó kutatásai és klinikai gyakorlata számára. Felvetik a prevenció és a felépülés kétfaktoros modelljének lehetőségét.

George Eman Vaillant a szenbedélybetegségből és a problémás szerhasználatból történő talpraállás, illetve felépülés egyik legismertebb nemzetközi kutatója. Könyvei immár 25 éve alapvető hivatkozási forrást nyújtanak a témakör kutatói számára. Vaillant módszeres triangulatív megközelítést alkalmazó munkássága Magyarországon aránylag kevéssé ismert. Az évek során egyre markánsabbá vált az a törekvése, hogy ötvözze az addikciókkal kapcsolatos empirikus, szociokulturális és etnográfiai kutatások adatait és módszereit. Maga is előszeretettel alkalmaz metodológiai triangulációt (újabban főként az idegtudomány kvantitatív, az etológia kvalitatív és az antropológia emikus kutató módszereit integrálja), adat trianguláció (több forrásból merít adatokat), kutatói triangulációt (más-más kutatócsoport végezi, ismétli meg a vizsgálatot) s teoretikus triangulációt (különféle tudományos nézőpontokat ötvöz), ami voltaképpen interdiszciplináris trianguláció. A tirangulatív kutatói hozzáállás mellett Vaillant gondolkodásának másik vonása az, hogy az egységesítésre, egyértelműségre törekvő szcientista módszertannal szemben efogadja a kettős meghatározottságok realitását. Ahogy Immanuel Kant az embert egyszerre empirikus és transzcendentális lényként definiálta, s ahogy a családkutatók a családot egyszerre eredeti és társult intézményként határozzák meg, hasonló módon, Vaillant az addikciót egyszerre tekinti viselkedési szokásnak és betegségnek, más szóval egyidejűleg szociális és medicinális jelenségnek. Gyakorlatilag azonosul tehát Alcoholics Anonymous szemléletével, mely az addikciót egyszerre tekinti testi allergiának és spirituális betegségnek. A kettősség megszüntetésének pozitivista törekvése már az 1960-as évek elején erőteljesen jelen volt az addiktológiában. Akkoriban főképpen az alkoholizmust tartották örökletes progresszív betegségnek, míg az illegális szerek esetében inkább magában a szerben (pl. ópiát) láttak olyan addiktív erőt, ami rabjává teszi használóját. Vaillant tanításában nincs ellentmondás az öröklött hajlam és a szer addiktív potenciálja között.

A cikk további részletei itt találhatóak: